Hogy segítsd a gyereked a pályaválasztásban?

Ízelítő az Üzlet & Pszichológia aktuális számában elérhető cikkből:

Sokan olyan attitűddel állnak a világgal szemben, hogy csak ők tudják kontrollálni az események kimenetelét és kizárólag a saját döntéseiken múlnak a dolgok. Mások ezzel szemben azt gondolják, hogy a dolgok alakulnak, a csillagok állása, rajtuk kívülálló erők vagy épp a szerencse számít. Az igazság a kettő között van a pályaválasztással kapcsolatos kérdésekben is. Nem minden a gyereken vagy a szülőkön múlik, hagyni kell teret az időközben felmerülő, megért tényezőknek is és figyelni kell a gyermek testi-lelki fejlődésének ütemére, érettségére.

Mit üzen a gyerekünk?
A pályaválasztás időszaka eléggé megviseli az egész családot. A döntési helyzet szinte stresszként nehezedik sok családra, ami feszültséget, kommunikációs zavart, értetlenkedést eredményezhet, amin sokan egyszerűen szeretnének gyorsan túl lenni. Pedig ez akár lehetne egy kalandos, élményekkel és örömökkel tele felfedező út is, ami arról szól, hogy ismerjük meg egymást, ismerjem meg a gyermekemet a fiatal felnőttkora elején. Sokszor a kamasz is vágyik arra, hogy olyan impulzusokat kapjon a szüleitől, amire fel tud figyelni. A pályaválasztás körül kialakuló negatív légkör átváltoztatása pozitívvá tudatosságot igényel. Pszichológusként nem győzzük hangsúlyozni a gyerekkel való beszélgetés szerepét, de a hallgatás talán még ennél is fontosabb. Figyeljünk arra, mit mond, mit üzen nekünk a szavaival, a mondataival, a gesztusaival kamaszkorban lévő gyermekünk. Tegyünk különbséget a között, hogy melyek azok a tevékenységek, érdeklődési területek, amelyekkel kapcsolatban örömet érez, és szinte eggyé válik vele, és melyek azok, amelyek már sokkal inkább rólunk, szülőkről szólnak. Felnőttként tisztán kell látnunk azt, hogy mi volt a mi beteljesületlen álmunk, amit nem volt lehetőségünk megvalósítani. A pályaválasztás időszakában a kamaszkorú gyermekünkkel újra átélünk olyan helyzeteket, amelyeket az évtizedek alatt tudatalattinkban elraktároztunk, és amelyek a jelenben próbálnak felszínre kerülni. Ha szét tudjuk választani önmagunkban az érzéseket a vágyainktól, akkor jobban oda tudunk figyelni a gyerekeink őszinte jelzéseire.

Az, hogy egy családban élünk, még nem jelenti azt, hogy ismerjük is egymást. A kamaszkor már önmagában is tele van változásokkal, bizonytalansággal, ami hatással van a családra jellemző viselkedési mintákra. Egy viselkedési minta attól rögzül, hogy azt elvárásainkkal és reakcióinkkal fenntartjuk, mert ez biztonságot és kiszámíthatóságot jelent számunkra. Csupán ezért hajlamosak vagyunk „elkenni” gondolatainkat, véleményünket, nehogy ezzel megbántsuk a másikat, vagy konfliktust generáljunk. Szülőként a nyitott gondolkodás, a visszajelzésekkel való nyílt szembenézés segít abban, hogy ne sugalljunk erőteljes elvárásokat a pálya-választási döntéssel kapcsolatban, így nem érzi a gyerek sem szükségét annak, hogy ezeknek megfeleljen.

Kamaszkorú gyermekünk egy szabadabb és hitelesebb légkörben jobban el tudja mondani az érzéseit, gondolatait a karrierválasztással kapcsolatosan. Ebből az őszinteségből fakadóan pedig érhetik a szülőt meglepetések, de inkább ezeket viselje el a jelenben, minthogy a gyerek egy boldogtalan utat válasszon a jövőben - az elvárásoknak megfelelve. Gyakori probléma a túlzott kötelességvállalás, a perfekcionizmus, ami nem adaptív, mert nem élvezi maga a gyerek sem azt, amit csinál, ez sokkal inkább egy kétségekkel és szorongással teli viselkedésmód, amelyben úgy érzi, hogy sosem tud teljes mértékben megfelelni az elvárásoknak. A szülők felelőssége abban van, hogy figyeljék a gyermekeik jelzéseit és tereljék a fiatal figyelmének fókuszát különböző irányba.

Szerző: Dr. Juhász Márta