Sötét evangélium címmel érkezik Stephen Graham Jones könyve - OLVASS BELE!

Vadnyugat, indiánmészárlások és Amerika véres születése – Jön Stephen Graham Jones Bram Stoker-díjas regénye.

Miről szól a könyv?
1912-ben egy montanai evangélikus lelkész különös vallomásokat jegyez le egy Jó Döfés nevű feketeláb indiántól, aki azt állítja magáról, hogy képtelen meghalni. Története évtizedekkel korábbra, az amerikai határvidék véres múltjába vezet, ahol a bölényvadászat, a telepesek terjeszkedése és a természetfeletti borzalmak egyetlen bosszútörténetté fonódnak össze. A Sötét evangélium hátborzongató történelmi horror, amelyben a vámpír nem pusztán szörnyeteg, hanem egy elpusztított világ bosszújának megtestesítője. 

Miért aktuális most?
Az Egyesült Államok történelmének újraértékelésekor egyre nagyobb figyelem irányul az őslakos népek ellen elkövetett erőszakra és azokra a tragédiákra, amelyek sokáig kimaradtak a hivatalos történelmi emlékezetből. Jones regényének középpontjában egy valóban megtörtént mészárlás áll: 1870 januárjában az amerikai hadsereg közel kétszáz feketeláb indiánt, köztük nőket és gyermekeket gyilkolt meg a Marias folyónál. A Sötét evangélium a horror eszközeivel teszi fel a kérdést: hogyan lehet igazságot szolgáltatni azoknak, akiktől nemcsak az életüket, hanem a történetük elmesélésének lehetőségét is elvették? 

Leírás
Stephen Graham Jones a kortárs amerikai horror egyik legeredetibb alakja, aki feketeláb indián származásából és az őslakos közösségek kulturális örökségéből merítve újítja meg a műfaj hagyományait. A Sötét evangéliummal azonban minden korábbinál ambiciózusabb vállalkozásba fogott: a klasszikus vámpírirodalmat az amerikai westernnel és a történelmi regénnyel ötvözi, miközben tudatosan szembefordul a vadnyugatról kialakított romantikus képpel.

A regény különlegessége a történetmesélés módjában is rejlik. A különböző korokból származó beszámolók, a vallási szimbolika és az egymásnak feszülő nézőpontok olyan összetett elbeszélést alkotnak, amely Anne Rice Interjú a vámpírral című klasszikusát és Cormac McCarthy Véres délkörök című regényét egyaránt eszünkbe juttathatja.

A könyv nemzetközi fogadtatása kivételes: New York Times bestseller lett, Barack Obama felvette 2025-ös nyári olvasmánylistájára, a TIME és a Publishers Weekly pedig az év legjobb könyvei közé választotta. Elnyerte a Bram Stoker-, a Nebula- és a Locus-díjat is, az NPR kritikusa pedig egyenesen Jones mesterművének nevezte. A Sötét evangélium így messze túlmutat a hagyományos horror keretein: a szépirodalom és a zsánerirodalom határán álló, rendkívüli erejű alkotás.

A könyvről mondták

„Ami engem és a vámpírokat illet, ott van Stoker, ott van Rice, és most már ott van Jones is. Megrázó, gyötrelmes, árnyalt és ízig-vérig filozofikus. Könnyen lehet, hogy ez Jones főműve." - Daniel Kraus

„Stephen Graham Jones belemar a vámpírmítosz húsába, és valami nyerssé, vadállativá formálja át. Története szikár, és nyugtalanítóan költői... Ez a vámpírhorror újragondolása annak a történelemnek az éles fényében, amely elől Amerika nem menekülhet." - Shane Hawk

„A szívfájdalom, a halál és a bosszú lebilincselő története: ez a figyelemre méltó amerikai regény egzisztenciális rettegéssel, nyugtalansággal és rengeteg holttesttel teli, gondolatébresztő mű, amely Jones biztos kezében az Egyesült Államok egész eszméjének kritikájává válik. Olyan kritikává, amelyet a valós és természetfeletti borzalmak ellenére is erőteljesen áthat a szív és a remény." - Booklist 

„A Sötét evangélium különleges vámpírtörténet, egyben a gyász horrorja is: egy föld és egy nép gyászát ábrázolja, és mély fájdalmat ír bele mindazért, ami volt, és ami soha többé nem lehet újra." - Library Journal 

„Jones megírta a maga Interjúját az őslakos vámpírral... A Sötét evangélium a horror és a történelmi fikció megkerülhetetlen mérföldköve, talán a legközelebbi dolog, amit a műfaj saját Moby Dickjének nevezhetünk." - Vulture

„Brutális és összetett, gondolati és zsigeri, stilisztikailag merész és valóban félelmetes." - Toronto Star 

ONLINE VÁSÁRLÁS IDE KATTINTVA!
 

Olvass bele!  Részlet a kötetből:
„Megköszörültem a torkomat, felemeltem a kezem, hogy elhallgattassam a susmorgást, és lenéztem az előttem heverő breviáriumra a lila plüssterítőn, amelyet felesleges, ám jóleső fényűzésnek tartok. A szavak ide-oda úsztak és cikáztak a szemem előtt, a betűk remegtek, a körülöttük lévő üresség hó volt, amely zsákvászonba burkolt lábak között kavargott.

Ismét megköszörültem a torkomat, ami köhögésbe csapott át, amelynek során az arcomat a bal kezembe temettem, a jobb kezemet pedig felemeltem, biztosítva a gyülekezetet, hogy mindjárt összeszedem magam, és hogy ez nem tüdőgyulladás vagy tuberkulózis. A végére a szemem kivörösödött és könnyezett.

Ezeken az áttetsző lencséken keresztül láttam, hogy a templom hátsó részén kinyílik egy sárga fényből szőtt függőleges téglalap, és egy homályos alak lép át rajta. Ruhája úgy lebegett a lába körül, hogy egy pillanatra úgy éreztem, mintha egyszerre állnék a szószéken és lépnék be a templomba. De persze ő volt, az indián, Jó Döfés, bár igazából nem tudom, hogy hallgatna-e erre a névre.

Még mindig rajta volt sötét szemüvege, amely az ártalmas fény ellen védte, de egyébként pontosan úgy nézett ki, mint egy héttel korábban. Bólintott nekem, majd elfoglalta a már szinte szokásos helyét, és először lehajtotta a fejét, hogy megkezdje a sötét szemüveg levételének bonyolult műveletét, ám azután, túl fényesnek találva a templomot az ő kifinomult érzékenységéhez, úgy döntött, hogy inkább magán hagyja, megkímélve engem vádló – én annak láttam – tekintetétől.

A testtartása vagy egy imádkozásra kész és hajlandó emberé volt, vagy egy olyané, aki ezt akarja elhitetni velem. Ugyanakkor eszembe jutott, hogy a múlt vasárnapi nyitóbeszéde a saját halálával végződött.

Ez természetesen azt jelentette, hogy választanom kell: a saját szememnek hiszek, hogy mégis itt van, vagy a történetének, amely biztosított róla, hogy nem lehet itt. De hát nem azt mondta, hogy idővel hinni fogok neki? Hogy a bizonyítékai egyre csak gyűlnek és gyűlnek, amíg már nem tudok átmászni rajtuk és visszatérni a racionális kételkedésemhez?

Figyelj rám, Isten emberére, akinek a hitet kellene terjesztenie, azonban észszerűséget és racionalitást hirdet, amikor ez az érdeke, amikor ez enyhíti a félelmeit."