Szörnyszezon címmel érkezik John Scalzi 20. regénye - Olvass bele!

Szörnyek, kapitalizmus és fekete humor – John Scalzi a 20. regényében sem fogja vissza magát.

Miről szól a könyv?

Mi történik, ha a szörnyeteggé válás nem átok, hanem épp a menekülés lehetősége? A Szörnyszezon a klasszikus szörnyfilmek alaphelyzetét fordítja ki: John Scalzi történetében a természetfeletti átalakulás nem feltétlenül fosztja meg az embert az emberségétől, sőt, olykor éppen ez teszi lehetővé, hogy végre önmaga legyen. A regény egyszerre groteszk, vérbő horrorkomédia és meglepően optimista történet az összetartozásról, az újrakezdésről és a közösség erejéről.

Miért aktuális most?

Az amerikai rozsdaövezet hanyatlása, a munkahelyek megszűnése és a kisvárosi középosztály egzisztenciális bizonytalansága évek óta meghatározó társadalmi és politikai kérdés az Egyesült Államokban. Scalzi azonban egy kevésbé ismert jelenségre is ráirányítja a figyelmet: a magántőkealapok vállalatfelvásárlásaira, amelyek során akár nyereséges cégek is veszélybe kerülhetnek a tulajdonosok pénzügyi érdekei miatt. A Szörnyszezon így a mai Amerika egyik legfontosabb gazdasági konfliktusát dolgozza fel, méghozzá a fantasztikus irodalom eszközeivel.

 ONLINE VÁSÁRLÁS IDE KATTINTVA!

Leírás

John Scalzi a kortárs amerikai science fiction egyik legnépszerűbb szerzője, háromszoros Hugo-díjas író, akinek regényeiben a szellemes párbeszédek, az abszurd alaphelyzetek és a társadalomkritika rendszerint kéz a kézben járnak. A Szörnyszezon már a huszadik regénye, és saját bevallása szerint két szóval jellemezhető a legjobban: „Cozy Cronenberg". A kifejezés egyszerre utal David Cronenberg testhorrorjának groteszk képi világára és a meghitt, kisvárosi történetek hangulatára.

A regény különösen személyes vállalkozás Scalzi számára, hiszen maga is Ohio vidéki részén él, méghozzá ugyanabban a megyében, ahol a történet játszódik. A Kirkus Reviews szerint a könyv egyszerre metszően szellemes, groteszk és meglepően szívmelengető, míg a Publishers Weekly a szerző száraz humorát és a történet váratlan derűjét emelte ki.

A Szörnyszezon ráadásul a klasszikus amerikai szörnyfilmek előtt is tiszteleg, miközben azok műfaji szabályait kifordítva beszél a hétköznapi emberek kiszolgáltatottságáról. R. L. Stine, a Libabőr és a Fear Street világhírű szerzője egyenesen úgy fogalmazott, hogy Scalzi új könyve egyszerre nevettette meg és borzongatta meg. A végeredmény olyan szórakoztató, mégis gondolatébresztő regény, amely a horror és a sci-fi hagyományos olvasóközönségén túl is könnyen megtalálhatja a maga olvasóját.

OLVASS BELE! - Részlet a kötetből:

„Egy órával és egyetlen sörrel később Dave is elbúcsúzott, rendezte a számláját a morcos Gabby Parsonsszal, és elindult kifelé az ajtón, amikor felcsipogott az adóvevője.

– Prost rendőrtiszt – szólt bele, teljesen fölöslegesen, hiszen ő volt az egyetlen rendőr a városban.

– Dave, beesett egy hívás a Keller-tanyáról – jelentkezett be Brandy West, Richland éjszakai diszpécsere a 911-es segélyhívónál. Legalábbis addig, ameddig Dave-hez hasonlóan neki is meg nem szűnik a munkája, valamikor egy év múlva, és a feladatát át nem veszi majd a Darke megyei 911-es kommunikációs központ. – Valaki ellopott egy tehenet.

– Egy tehenet? – Kelleréknek volt egy kis családi farmjuk, ahol, hasonlóan Darke megye szinte összes többi farmjához, felváltva termesztettek szóját és kukoricát. Darke volt a legnagyobb mezőgazdasági megye az államban. Dave tudta, hogy vannak teheneik is, látta, amint nyugodtan figyelik őt, miközben végighajt a járőrkocsival a Haystack Roadon, de kissé szokatlan célpontnak tűntek egy szarvasmarha-tolvajláshoz.

– Azt mondták, a fiuk bement az istállóba, ahonnan eltűnt a tehén, és minden tiszta vér volt – felelte Brandy. – Azt mondják, mindent elborított a vér, a srácot is. Nagyon durva a helyzet, Dave, menj ki hozzájuk.

A vér tényleg az egész helyet beterítette.

Ahogyan a tehén is, legalábbis a darabjai. Dave észrevett egy alsó lábszárat egészben, patástól, méterekre a tehenek karámjától. A tehén farkának maradékát száradó vér és valamiféle zsigerek tapasztották a falra. Ismeretlen marhacafatok hevertek mindenfelé az istálló padlózatán és lógtak a karám deszkáiról. A karámban még három tehén állt: az egyik sarokba húzódtak vissza, láthatóan maguktól, és csöndesen kérődztek. Őket is beterítette a vér és a zsigerek, ettől eltekintve azonban Dave úgy látta, hogy sértetlenek, és nem nagyon zavarta meg őket semmi.

Dave Prost ott állt Kellerék istállójában, nézte a mindenhonnan csöpögő vért, a szétszóródott marhahúscafatokat és pataszilánkokat, amitől az egész hely olyannak tűnt, mint a pokol egy jól sikerült grillparti után, és két dolog járt a fejében.

Egy, hogy kurva gyorsan ki kéne mennie ebből az istállóból, mert a szagtól mindjárt elhányja magát.

És kettő, hogy Dave nem gondolta, hogy azt a tehenet ellopták volna."