Valami az emeleten címmel jelenik meg J. D. Barker könyve - Olvass bele!

Egy kísértetház születéséhez valakinek előbb meg kell halnia. A legjobb Stephen King-regényeket idézi J. D. Barker vadonatúj kötete.

J.D. Barker neve garancia a hideglelős, fordulatos történetekre, a Valami az emeleten pedig a legnyugtalanítóbb és legizgalmasabb regénye a Dracul és a Szíve helyén sötétség óta. A történet középpontjában egy látszólag hétköznapi ház áll, ahol a padlás titka lassan felőrli szereplőink idegeit és így persze az olvasóét is. Barker mesterien építi a feszültséget: nem a sokkoló pillanatokkal kezdi, hanem azzal a finom, alattomos nyugtalansággal, ami egyre inkább beszüremkedik a mindennapokba, és amivel tökéletesen idézi meg mentorát, Stephen Kinget.

Ez a regény nemcsak szórakoztató thriller, hanem tükröt is tart: arról mesél, mennyire félünk attól, amit elzárunk, elhallgatunk, vagy amit talán saját magunkban őrzünk a "padláson". A pszichológiai mélység és a borzongató hangulat ritka elegye teszi különlegessé.

A Valami az emeleten azoknak szól, akik szeretik a horror/krimi/thriller műfajok közti crossovereket és elvárják, hogy egy könyv az olvasás után is velük maradjon, és suttogjon a háttérben, mikor leoltjuk a villanyt. Izgalmas, fontos és maradandó élmény, Barker ismét bebizonyítja, hogy a modern thriller egyik legnagyobb mestere.

ONLINE VÁSÁRLÁS IDE KATTINTVA!

OLVASS BELE!
„A nevem Billy Hasler.

Gyerekkoromban David Spivey volt a legjobb barátom. Közel tizenegy éve nem mondtam ki hangosan a nevét. Annak is már legalább kilenc éve, hogy leírtam, és ellentmondásos érzések kavarognak bennem, amiért most papírra vetem. Viszont azt tanácsolták, hogy meg kell tennem, úgyhogy tessék. Szerintük jót fog tenni, de akaratlanul arra gondolok, hogy ez valójában rájuk vonatkozik, nem rám.

Sokan a megnyugvás valamiféle esélyét várják tőlem. Őszintén szólva ez hatalmas kérés. Még odáig sem jutottam el, hogy magamban lezárjam a dolgokat.

Azt mondták, ha mindezt továbbra is magamban tartom, elfojtva, akkor növekedni fog a nyomás, és egy napon lehet, hogy egyszerűen...

Babluumm.

Oké, ez butaság, de az orvosokól hallottam.

Anyám is ezt mondja.

A megmaradt barátaim úgyszintén.

A rendőrök meg pláne. Már nem keresnek fel olyan gyakran, mint régen, de még mindig előfordul. Mundie feladta. Sandy Lomax rég nyugdíjba ment, de ez nem tartja vissza az újoncokat a kis őrsünkről, hogy bekopogjanak az ajtómon.

Üdv, olvastam az aktát, és esetleg rá tudna szánni pár percet, hogy beszéljünk Whaley rendőrfőnökről és a fiatalokról?...

Eleget mondok nekik ahhoz, hogy békén hagyjanak.

Épp annyit, hogy felfogják, rengetegen kifacsartak előttük, akár egy mosogatószivacsot, és már semmivel sem szolgálhatok.

Még ezt a keveset – ezt a néhány elejtett szót – is mindig árulásnak érzem. Árulásnak Mattyvel, Izzie-vel, Chloeval, Kirával és még Alesiával szemben is, az egyezségünkkel szemben, de mindenekelőtt Spivey-val szemben (mindenki Spivey-nak szólította, még az anyukája is, amit mindig furcsának találtam), mert mi tartottunk össze a legtovább, és a mi kötelékünk volt a legerősebb. Kitartott, amikor mások elkezdtek megtörni."